A családok társadalmi és anyagi helyzetét nagyban befolyásolja, hogy az anya meddig marad otthon a gyermekével, hogyan tud visszaintegrálódni a munkaerőpiacra. Sajnos a kisgyermekes szülőket – és itt leginkább a nőkre gondolunk – nem fogadják túl jól. Sok esetben nem tudnak visszatérni a korábbi munkáltatóhoz, mert nem megfelelő a gyermek mellett a munkaidő beosztás, vagy időközben messzebbre költöztek, vagy a munkáltató nem akarja visszavenni, mert a gyermek betegsége esetén meg kell oldani a helyettesítést, illetve egyéb többletköltséget is jelent.
Annak érdekében, hogy változás történjen a kisgyermekes nők kedvezőtlen munkaerő-piaci pozíciójában, az utóbbi években több kormányzati intézkedés született, nemcsak hazánkban, hanem a környező országokban is.
Az intézkedés-csomagok közül az egyik jellemzően a képzésben, továbbképzésben történő aktivitás növelését célozta, annak térítésmentessé tételével a gyermekgondozási ellátás időszaka alatt. A másik, a munkavégzési hajlandóság növelését kívánta elősegíteni úgy, hogy oldotta a gyermekgondozás ideje alatti foglalkoztatási korlátozásokat. E sorban a legutóbbi lépés a gyermekgondozási segély melletti munkavállalás megengedése volt.
Ezen intézkedések közös jellemzője, hogy a kínálati oldalt befolyásolják, a gyermekgondozási ellátást igénybe vevő nők képzésére, álláskeresési aktivitásának növelésére irányulnak, miközben szinte semmilyen lényegi lépés nem történik annak érdekében, hogy a speciális családi teendőkkel könnyebben összeegyeztethető álláshelyek száma növekedjen. Így az intézkedések e csoport munkaerő-piaci jelenlétét, helyzetét eddig még nem igazán befolyásolhatták.