Bástya Egyesület
A Bástya Egyesület megalapításának ötlete 2006-ban született meg a vicei Dsida Jenő Általános Iskola pedagógusainak körében, amikor is a statisztikák előrejelzéseit tanulmányozva világossá vált, hogy rövid időn belül akkora csökkenés várható az iskola tanulóinak létszámában, amely akár az intézmény bezárásához is vezethetett volna. Ennek súlyos következményei lettek volna, hiszen egyedül a szóban forgó intézmény látta el a magyar oktatás feladatát a Melles völgyében fekvő települések számára, így Vicén kívül még négy település számára (Kékes, Mezőveresegyháza, Delőapáti, Magyarborzás) szűnt volna meg az anyanyelven való tanulás lehetősége. A zárójelben felsorolt települések magyar közösségei egytől-egyik református felekezetűek.
A Bástya Egyesület egyik legfontosabb célja tehát a vicei Dsida Jenő Általános Iskola és a magyardécsei Általános Iskola fenntartása két kollégium működtetése által a következők szerint: Vicében 16 csángó és 17 mezőségi gyermek, Magyardécsében 3 csángó és 6 mezőségi gyermek ingyenes, teljes ellátása, felügyelete és tanítása a kollégiumokban való tartózkodásuk ideje alatt, valamint ingyenes szállítása Moldva – Vice / Magyardécse útvonalon (450 km) vakációk alkalmával. Egyesületük a Melles völgyi, valamint a kis mezőségi falvak gyerekeinek magyar nyelven való tanulását biztosítja, emellett lehetőséget kínál a moldvai csángó magyar gyerekek anyanyelvű oktatására is. Mindezt főként magyarországi pályázatokból sikerült eddig megvalósítani. 2010 óta Nemzeti Jelentőségű Intézményként működnek, melynek a legfőbb támogatója a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT. A gyenesdiási székhelyű Mezőségi Őrzőkör Közhasznú Alapítvány megalakulása óta (2007) támogatja a Bástya működését.
Egyesületük elsődleges célja az iskolamentés, de ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományápolásra is, nem hiába része a mezőségi és moldvai népdaloktatás a délutáni oktatási programjuknak. Emellett főszervezői a Beszterce-Naszód megye legnagyobb hagyományőrző rendezvényének, a Hagyaték névre keresztelt mezőségi népzene és néptánctalálkozónak. Legfőbb eredményüknek azonban a náluk megfordult gyermekek fejlődését tartjuk, illetve azt, hogy mindezt milyen arányban érték el az érintettek az anyanyelvi oktatási rendszerben. Az elmúlt nyolc és fél évben, a jelenlegi kollégistákat és továbbtanulókat is beleszámítva összesen 81 gyermekről gondoskodott egyesületünk. A természetes lemorzsolódás következtében, különböző okokból kifolyólag (eltanácsoltak, tanulmányaikat nem folytatók, a továbbtanuláshoz támogatást nem igénylők), 20-an kikerültek a rendszerünkből, ami majd 25%-os lemorzsolódást jelent, viszont ezek közül is csak 4-en nem folytatták tanulmányaikat, a fennmaradó 16-ból pedig 7-en (a rendszerből kikerült, de továbbtanulók 44%-a) a magyar oktatást választották. A továbbtanulás támogatásának egyik feltétele a magyar oktatási rendszerben való maradás, így természetesen minden továbbtanulójuk magyarul folytatta/folytatja a tanulmányait. Az igazán nagy eredmény azonban az, hogy a valaha náluk megfordult gyermekek 95%-a (77 gyermek) élt a továbbtanulás lehetőségével, és ezek 88%-a (68 gyermek) a magyar oktatási rendszerben tette/teszi ezt. Csak összehasonlításképpen: megyéjükben a magyarul tanuló gyermekek aránya ciklusváltásnál megközelítőleg 25%-al csökken, vagyis amire az óvodából eljutnak a középiskoláig, minden 100 gyermekből alig 25-en választják a magyar középiskolát. Ez 75%-os veszteség, miközben a bástyás gyermekeknél ez „csak” 12%. Az iskolamentés mellett talán ennek is köszönhetően kaptak meghívást Budapestre 2015. november 15-én, a Magyar Szórvány Napján az erdélyi szórványt képviselni a Magyarság Házában megrendezett egynapos program keretén belül.