Beszámoló műhelymunkáról

Téma: nagycsaládosokat érintő szakpolitikai intézkedések az egyes országokban

Időpont: 2018. június 2.

Első körben áttekintettük az érintett országok demográfiai helyzetét és a szórvány-magyarság helyzetét Szlovákiában, Romániában és Szerbiában.

A demográfiai helyzet mindenhol szomorú képet mutat. A lakosságszám folyamatosan csökken, egyre többen vándorolnak külföldre dolgozni. Az elnéptelenedés leginkább a falvakat, kistelepüléseket sújtja.

Megvitattuk, hogy az egyes országokban mit tekintenek családnak, mekkora egy „átlagos” család.

A CSALÁDOK létszámát, összetételét, élettartamát, felbomlását a társadalom sokféleképpen szabályozza: a hagyományok íratlan szabályai mellett vallási normatívák, állami törvények, jogszabályok, és helyi szinten a „kötelező érvényű” népszokások által. Az ezekhez való igazodás formál ki olyan társadalmi értékeket és normákat, amelyek meghatározzák a családi élettel kapcsolatos magatartásunkat. Azonban az értékek és normák nem mindig simulnak rá a hivatalos törvényekre és szabályokra; olykor éppenséggel szembe is kerülhetnek azokkal.

HOGYAN VÉLEKEDNEK AZ EMBEREK A CSALÁDRÓL? KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁSOK eredményeit átbeszélve arra jutottunk, hogy a boldogsághoz a jó családi élet, mint második legfontosabb (az anyagiak után) az elégedettséghez szükséges dolgok rangsorában. A család megfelelő voltát szinte minden ember annak érzelmi biztonságot nyújtó funkciójával azonosítja, ilyen jelzőket használva: szeretetteljes, megértő, harmonikus, boldog, egymást segítő stb. De igen hangsúlyos a vélemények között az ún. normális család képe is: sokak számára az jelent elégedettséget, jó közérzetet, ha a családi élet úgymond rendezett, rendes, normális: megfelel a külső elvárásoknak. Tehát a közgondolkodás szerint az ember magánélete akkor működik jól, ha kifelé mutatott képe kiállja a társadalmi megítélés próbáját.

Dr. Stágel Bence