Beszámoló műhelymunkáról
- augusztus 3.
Téma: A munka és a család összeegyeztetése
A mostani műhelymunka során azt nézzük meg milyen törvényes lehetőségek vannak arra, hogy a munka és a család összeegyeztethető legyen.
A munka és a család összeegyeztetése nem könnyű feladat, akár női, vagy férfi oldalról tekintünk erre a kihívásra. Bár nem volt ennyire kihegyezett ez a téma abban az időszakban, amikor a nők nagy többsége még otthoni feladatokat látott el, és ezzel kiegyensúlyozottá vált a család és a munka mérlege.
Ma már szinte elmondhatjuk, hogy a nők azonos részt vállalnak a munkahelyen és nincs különbség téve az otthoni feladatok terén sem. Azonban a megnövekedett munkateher mellett kevés olyan tényező van, amely megkönnyítené a család és a munka összeegyeztetését.
A családon belüli munkavégzés hagyományos, nemek szerint elkülönülő megosztása és ennek következtében a háztartási munkák és a szülői feladatok területén tapasztalható egyenlőtlenségek azonban a családi struktúrák változásai ellenére is megmaradtak. A gyermeknevelésre sokan még úgy tekintenek, mint szinte kizárólagosan anyai kötelességre, mivel a nőket „természetükből adódóan” alkalmasabbnak gondolják a másokról való törődésre, mint a férfiakat, még azokban a társadalmakban is, ahol a nők döntő többsége fizetett munkát végez.
Bár a 20. század második felétől megfigyelhető, hogy csökken a családfenntartó férfiak száma Európában, azonban továbbra is ritka az olyan család, ahol a nő veszi át a családfenntartó szerepét.
Az uniós országok szabadon dönthetnek arról, hogyan szabályozzák saját területükön az ellátásokra és a szolgáltatásokra való jogosultságokat. Mindegyik ország nyújt családi ellátásokat, de ezek összege és a folyósításuk feltételei országról országra jelentős mértékben eltérnek egymástól. Egyes országokban a családi ellátás rendszeres kifizetések formájában valósul meg, míg máshol a közvetlen kifizetés helyett a családosok adókedvezményekben részesülnek.
Európai összehasonlító kutatások arra is rámutatnak, hogy a munkaerőpiaci részvétel és az otthoni munkamegosztás tekintetében éppen a posztszocialista országokat jellemzik a nemek szerinti legnagyobb különbségek. Ezt támasztja alá például, hogy ez EU-ban Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban a legalcsonyabb a háromévesnél fiatalabb gyermeket nevelő édesanyák foglalkoztatási aránya, és ezt tükrözi vissza a magyarországi családpolitikai intézményrendszer is, mely az anyákat akár három évig is távol tartja a munkaerőpiactól. Ezzel kapcsolatban történtek változások az intézményrendszerben, ösztönözve a gyermeket vállaló nőket a mielőbbi visszatérésre. Ilyenek voltak pl. a bölcsődei férőhelyek növelése, GYED extra bevezetése, atipikus foglalkoztatási formák bevezetése.
A vizsgált országokban ugyanazok az alapvető demográfiai problémák: kevés gyermek születik, a társadalom elöregszik.
A kelet-közép-európai uniós államok közössége egy sajátos térsége az Európai Uniónak. Ezekre az országokra kevésbé jellemző a célirányos bevándorlás, sőt több államot is érintett az elmúlt évtizedben az elvándorlás problémája. A vizsgált államok népesedéspolitikáját így elsősorban a születésszám növelésére kell alapozni, melynek kiemelt eleme a családpolitika, illetve közvetve az otthonteremtés- és otthonmegtartás is.
A családpolitikában évek óta tapasztalható egy segítő szándék a családanyák munkavállalásának irányában, amit munkahelyvédelmi jogszabályokkal, járulékkedvezményekkel, részmunkaidős lehetőségekkel is próbál az állam támogatni. „A konzervatív családkép keveredik a dolgozó nőideállal, aminek hátterében az a felismerés áll, hogy a gyerekvállalási kedv alakulása elválaszthatatlan a kétkeresős családmodell realitásától, a foglalkoztatottságtól és a bérektől.
Szlovákia
Szlovákiában a Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete végzett felmérést 2017 őszén a szlovák lakosság körében, melyből az derült ki, hogy a család után a második legnagyobb érték a munka. A válaszadók 67%-a vélekedett úgy, hogy a munka az egyik legfontosabb dolog az életében.
Szlovákiában is a népesedéspolitika, a gyermekvállalás támogatása központi szerepet kap a kormányzat részéről, ami nem is csoda, hisz súlyos demográfiai kihívások előtt állnak: a nyugdíjasok száma több, mint 1 millió, a foglalkoztatottaké pedig durván 2,5 millió – mivel magas azon aktív korúak száma, akik nem dolgoznak. Vagyis 1 nyugdíjast átlagban 2,5 dolgozó ember tart el, így néhány évtized alatt Japán sorsára juthat (Japán a második világháború után társadalmilag és gazdaságilag is összeomlott).
Románia
Romániában 2030-ig módosítják az óvodai nevelés minden szintjét, de addig is egyre több óvoda és bölcsőde nyílik, segítve ezzel is a nők munkaerőpiacra való visszatérését.
Az európai országokhoz hasonlóan Romániában is központi szerepet kap a népesedéspolitika, hisz az utóbbi években rengetegen kivándoroltak Nyugat-Európába, így az ország népessége jelentősen csökkent. Leginkább a 2009-es gazdagági válságot követően indult meg a kivándorlás az országból.