A kényszervállalkozások olyan, leginkább mikro- és kisvállalkozások, ahol az alapító vagy cégtulajdonos a saját szakmájának és szaktudásának egyfajta átmentését hajtja végre azzal, hogy saját vállalkozásba kezd. Egy munkaviszony megszűnése, az adott piaci réteg leépülése is eredményezheti azt, hogy valaki nem tud elhelyezkedni, viszont ért ahhoz, amit csinál. Így lesz belőle kényszervállalkozó, vagyis egy olyan valaki, akit nem a saját vállalkozás célja motivál, inkább csak munkahelyet hoz létre magának. Ezek a cégek sajnos sok problémával küzdenek, nem csak Magyarországon, hanem mindenhol a világon, s ezek a problémák zömmel a saját szemléletükből adódnak. Az ilyen típusú vállalkozók éppen az adott kényszer, illetve pusztán megélhetés biztosítása miatt létrehozott vállalkozói szemlélet miatt nem igazán bíznak azokban a vállaltirányítási módszerekben, melyek a világ számos országában bebizonyították hatékonyságukat.
Egyik alapelvük, hogy mindenkit ki kell szolgálni, mindenkinek meg kell felelni. Talán furcsán hangzik, de ez a szemlélet a legtöbb esetben folyamatos anyagi gondokhoz, likviditási problémákhoz vezet. Sokkal jobb módszer lenne, ha megszerzett szaktudásukat és sok éves tapasztalatukat egy adott, szűkebb megrendelői és ügyfélkör speciális kiszolgálására használnák fel.