-
október 17., Műhelymunka
Műhelymunkánk témája a gyermekellátás, gyermekjóléti intézkedések volt.
Műhelymunkánk során tisztáztuk, hogy a vizsgált országok tekintetében el kell választani a hatósági intézkedéseket, melyek egy esetleges veszélyhelyzetben az elsődleges lépéseket jelentik.
Ha egy hatóság, egy önkormányzat, a gyermekegészségügyi szolgálat; a különböző közoktatási intézmények; a családsegítő szolgálatok; a rendőrség; az ügyészség; az áldozatsegítő szolgálat vagy a gyerekekkel kapcsolatba kerülő civil szervezetek kötelességüknek megfelelően bejelentést tesznek egy gyermek bántalmazásáról, akkor a családból való kiemelés és visszahelyezés; gyám kijelölése, döntés az örökbefogadásról és a hasonló intézkedések után vannak szolgáltatások, melyek minden rászoruló számára igénybe vehetők.
A gyermekvédelem legalább olyan fontos a családvédelem szempontjából, mint minden más, a családügyekkel kapcsolatos intézkedés. Mindenek előtt a legjobb persze az, ha egy ilyen helyzet sehol nem alakul ki és nincs szükség beavatkozásra, de ezt a rendszert minden országnak kötelessége szinten tartani és folyamatosan monitorozni, fejleszteni, hogy ha szükséges, akkor a leginkább megfelelő és kiemelkedő szolgáltatást tudjon nyújtani a segítségre szorulóknak.
Nézzük az országos megoszlást, vagyis a műhelymunka azon részét, ahol a vizsgált térségeket vetettük össze gyermekvédelmi szempontból.
Szerbiában az elhangzottak és tapasztaltak alapján nem túl jó a helyzet. A gyermekvédelem inkább csak felszínes intézkedéseket tesz, a családból való kiemelés és az erre kijelölt intézményben való elhelyezés szinte az egyetlen és sematikus megoldás a probléma kezelésére. Ez aligha elégíti ki akár az érintett gyerekek vagy szüleik/nevelőik mentálhigiénés szükségleteit. Szükséges lenne a rendszer reformálása és teljes átalakítása. Mindezek mellett a drasztikus és rögtönzött, valamint elsőre határozott lépések helyett a családok összetartására kialakított stratégia kidolgozása lenne fontos.
Romániában egy elég jól átgondolt és megalkotott rendszert láthatunk. Számos olyan intézmény és szervezet van, akik a veszélyes és gyermek-bántalmazásos esetek akut és regnáló eseteivel is képesek foglalkozni. Az esetkezelések mellett két olyan intézkedési program is van, mely mindenképpen említésre méltó.
Az egyik ilyen az utógondozás és nyomon követés. Nagyon hasznos, ha a segítségnyújtás és a probléma megoldása után nem hagyjuk kikerülni a segítségre alkalmas szervezetek és szakemberek látóköréből az érintetteket annak érdekében, hogy hasonló helyzetbe ne kerüljenek többet.
A másik ilyen intézkedés a bentlakásos iskolák és otthonok egyfajta kombinációja. Ez a családból történő kiemelés egy formája, de nem szociális vagy érzelmi, hanem inkább anyagi alapon, vagy úgy is mondhatnánk, hogy gazdasági megfontolásból.
A szegényebb sorsú családokban nevelkedő gyermekek számára ezek az intézmények olyan lakhatási és tanulási feltételeket biztosítanak, amelyek lehetővé teszik a megfelelő körülményeket a fejlődéshez.
Ilyen iskolákat működtet a romániai Bástya Egyesület is. Számos hátrányos helyzetű gyermek részére biztosítják így az egyenlő esélyű hozzáférést az oktatási rendszerhez. A kollégiumokban megtanítják őket az alapvető higiéniai szokásokra, megfelelő ruházattal látják el őket, de ugyanakkor a szülőkkel való kapcsolatot sem számolják fel, rendszeresen hazautazhatnak a diákok vagy a szülők is meglátogathatják őket.
Szlovákiában a rendszer elég egyszerű, de negatív jelzések nem érkeztek a felvidéki országból. A rendszer nagyjából három lábra támaszkodik:
– Pszichológiai tanácsadó hálózatok
– Gyermekotthonok
– Családi helyettesítő gondozás
Minden vizsgált ország tekintetében el kell mondanunk, hogy nagyon fontos a közösségi szerepvállalás. Talán elcsépelt a mondat, de Babits Mihály gondolata itt örök érvényű: „…mert vétkesek közt cinkos aki néma.”
Valóban. A közösség bizonyos érdekei sokszor megkívánják, hogy olyasvalamit is megtegyünk, ami esetlegesen kellemetlen.
Magánemberként úgy gondolhatjuk, hogy egy idegen vagy félig idegen család életébe beleszólni nem a mi dolgunk, de abban az esetben, ha egy vétlen gyermek vagy áldozat szenvedi el azt, amelyre nem szolgált rá, akkor ez már nem csak magánügy.
Itt hívjuk fel a figyelmet a civil szervezetek jelentőségére és azok működése, hiszen egy jogvédő szervezet, mint jelen esetben szervezetünk, a Tribunus Jogsegélyszolgálat is sokat segíthet abban, hogy egyáltalán kihez és hogyan forduljunk annak érdekében, hogy megfelelő és valódi segítséget kapjon a szenvedő alany. Nemzetközi partnerkapcsolatainkat felhasználva ráadásul a határon túli segítséget kérőknek is rendelkezésére tudunk állni, hiszen a most kialakult partneri viszonyokat meg kívánjuk tartani.