Téma: Lakhatási problémák és megoldásai
Időpont: 2018. október 3.
A Kelet-Európai országokról általánosságban elmondható, hogy a legtöbb ember kirívóan rossz lakhatási körülmények között. Különösen a bérlakásban élő háztartások tudják egyre kevésbé megfizetni lakhatásukat. Mindeközben szociális bérlakások alig léteznek.
Az országokban a lakhatási válság talán a legsúlyosabb szociális probléma. A lakosság jelentős része él egészségtelen, emberhez méltatlan otthonokban, és/vagy a munkalehetőségektől, szociális, oktatási és egészségügyi szolgáltatásoktól elszigetelten, akár a hajléktalanná válástól közvetlenül fenyegetetten, és minderre jövedelme egyre nagyobb részét kénytelen kiadni.
A nagyvárosokban egyre drágább a lakhatás. Ennek oka, hogy zajlik egy urbanizációs robbanás, amelynek hatására 2050-re a világ lakosságának várhatóan már kétharmada a városokban fog élni.
A műhelymunka során azt nézzük meg milyen komplex megoldás lehet a lakhatási problémák megoldására.
Lehetséges megoldások
- Először a már meglévő jelenleg üresen álló vagy feketén kiadott lakások bevonásában gondolkodnak. Megoszlana a kockázat a bérlő és a tulajdonos, valamint a SZOL szervezet között. A központi támogatások a SZOL modellben három alapvető elemből állnak:
- adókedvezmény a tulajdonosnak (ami csökkenti a magánbérlakás-szektor pénzügyi hátrányait),
- egy jövedelemfüggő lakbértámogatásból,
- és egy kockázati alapból.
Hosszú távon olyan szociális lakásvállalatok létrehozását, amelyek közösségi bérlakások vásárlásával és építésével is foglalkoznának, mert a meglévő magánbérlakásállomány bevonása nem elegendő.
2.) Olyan lakáspolitikára van szükség, amely egyrészt megfelelően szabályozza a piaci alapú bérbeadást, másrészt egy jelentős szociális bérlakás-szektort hoz létre.
3.) A minden bérlakásra kötelező lakbérszabályozás bevezetése. A lakbéremelkedéssel leginkább sújtott nagyvárosokban olyan lakbérszinteket kell meghatározni, amelyek alatt a bérbeadás alacsonyabb kulccsal adózik, és hosszú távú kiadás esetén akár adómentes is.
4.) Világosan szabályozni a lakásszerződéseket is. Egyrészt nem lehet úgy tenni, mintha a bérbeadó és a bérlő egyenlő felek lennének, tehát a bérlők jogait nagyon pontosan meg kell határozni. Fontos lenne például, hogy a kiadó a bérleti szerződést csak a bérlőnél hosszabb határidő mellett tudja felmondani. Másrészt a bérbeadóknak is világos jogi garanciákra van szükségük, a szankcióknak kikényszeríthetőknek kell lenniük. Szükség van a vitás ügyek gyors és a felekre nézve kötelező rendezésére szakosodott testületek felállítására.
5.) A szociális bérlakás-szektort az önkormányzatoktól nonprofit lakáskezelő társaságokhoz áthelyezni. A nonprofit lakáskezelő társaságoknak kamatmentes hiteleket, építkezéseikhez építési telkeket, és normatív támogatásokat kell biztosítani. Mindenképpen tisztázni kell működési feltételeiket is: rögzíteni kell a nonprofit működés feltételeit, a szociálisan kiadott lakásállomány arányát, és a lakáshoz jutás objektív feltételeit. Továbbá a támogatások mértékében különbséget kell tenni abban, hogy egy szervezet lakásait mekkora arányban adja ki rászorulóknak.